Mi az a Core Rope memória?

A Core Rope Memory, más néven szőtt huzaltranszformátor ROM, a csak olvasható memória vagy ROM egy formája volt. Nem elsősorban kereskedelmi környezetben használták, többek között a magas gyártási költségek miatt. Ennek ellenére hihetetlenül megbízható volt, még kihívásokkal teli környezetben is. Ennek eredményeként számos NASA-projektben használták, köztük leghíresebben az Apollo holdraszállókban és -keringőkben. Az AGC vagy az Apollo Guidance Computerben mind a magkötél-memóriát, mind a mágneses magmemóriát használták. A magmemóriát nem szabad összetéveszteni a mágneses magmemóriával, amely a RAM egy formája.

Hogyan működik?

A Core Rope Memory szerkezete hasonló a magmemóriához, legalábbis első pillantásra. Mindkettő egy sor vezetéket és fémmagot használ. A kábelezési koncepció azonban hihetetlenül más. A magmemóriában minden mag egyetlen bit adatot tárol a mágneses mezőjében. A RAM úgy épül fel, hogy a magok és vezetékek egy sora halad át rajtuk, hogy feltöltsék és érzékeljék a töltésüket. A magkötél memóriájában az adatok nincsenek a mag mágneses mezejében kódolva. Ehelyett az kódolja, hogy az érzékelő vezeték áthalad-e a magon vagy körülötte.

Egy másik jelentős különbség a magkötél memóriájában, hogy több érzékszervi vezeték futhat át minden magon. Ez lehetővé teszi különböző bitek tárolását magonként, jelentősen növelve a tárolási sűrűséget. Az Apollo irányító számítógépe 16 bites szavakat használt, és minden magban 12 szót tárolt, ami azt jelentette, hogy minden mag 192 bitnyi adatot tárolt.

Hogyan készült?

Az alapmemóriát nehéz létrehozni. Mivel az adatokat egy vezetéken keresztül kódolják, amely vagy egy magon keresztül megy át, vagy egy mag körül van, ezért szőttnek kell lennie. Az 1960-as években ezt a folyamatot kézzel végezték. Az Apollo irányítószámítógép központi kötélmemóriáját fonó munkaerő nagy része nő volt. Elsősorban a helyi textilipartól vették fel őket a varrási készségekre, de néhányan órásmestertől is érkeztek.

Az egyik jelentős probléma az volt, hogy a központi kötélmemóriára telepített szoftver a nagyon összetett szerkezet fizikai részét képezte. Nem telepíthetsz szoftverfrissítést, ha hibát találsz. Ha egy kötél elkészült, azt már egyáltalán nem lehetett cserélni. Ez azt jelentette, hogy a szoftvert úgy kellett megtervezni, hogy ne legyenek benne hibák vagy hibák, mivel azokat nem lehetett tovább javítani. Az Apollo irányítószámítógép korai modelljeit teljesen kézzel fűzték be, de ez a folyamat hibásnak bizonyult. A folyamatot frissítették egy olyan géppel, amely kiválasztotta a vezeték befűzésének helyét, de ezt a folyamatot egy személyre bízta.

Ezt a szoftverfrissítések biztosításának képtelenségét a legtöbb szoftver számára elég nehéz volt kezelni. Ez azonban már szükséges tényező volt az űrhajók, különösen a személyzettel rendelkező járművek esetében, mivel minden hiba egy drága űrhajó elvesztéséhez és potenciálisan emberélethez vezethet. A gyártás költsége azonban nagyobb problémát jelentett. Túl költséges volt az elkészítése, még akkor is, ha akkoriban kiváló tárolási sűrűséget kínált. Mint ilyen, noha a technológia sikeres volt a felhasználási eseteiben, soha nem terjedt el a kereskedelmi forgalomban, bár korlátozott volt a felhasználása.

Következtetés

A Core Rope Memory a csak olvasható memória vagy ROM egy formája. Nem tévesztendő össze a hasonló nevű magmemóriával Random Access Memory vagy RAM formájában. A magkötél-memória úgy működött, hogy számos érzékszervi huzalt szőtt több magon keresztül vagy körül.

A bit kódolását az adott magon átmenő vagy körülötte lévő vezeték határozta meg. Kézzel kellett szőni, így a gyártás időigényes, költséges és hibalehetővé vált. Ez a tényező korlátozta a technológia iránti szélesebb körű érdeklődést. A tesztelt modulok megbízhatósága azonban még kedvezőtlen környezetben is alkalmassá tette az űrjárművekben való használatra, leginkább az Apollo irányító számítógépére.