Mi az a hacktivizmus?

A legtöbb számítógépes feltörés eredménye a feketekalapos hackerek, akik meg akarják gazdagítani magukat. Általában bármilyen sebezhető webhelyet vagy szolgáltatást keresnek, és megpróbálnak adatokat lopni, hogy eladják a sötét weben. Ezenkívül rosszindulatú programokat is írhatnak, amelyek hatással vannak a normál számítógép-felhasználókra. Ennek különösen csúnya változata a ransomware. Ezeknek a tevékenységeknek szinte mindegyike azt eredményezi, hogy a hacker közvetlenül vagy közvetve fizetést kap. Ezt a hackert általában nem érdekli, hogy kit vagy mit tör fel, ameddig az előnyökkel jár.

Megjegyzés: Egyes fekete kalapoknak homályos etikai határai lehetnek, amelyeket megpróbálnak nem átlépni. Például a hackerek üzenőfalain folyó viták azt mutatják, hogy sok fekete kalapos hacker tiltottnak tekinti a kórházakat. Egyesek kifejezetten „új mélypontnak” nevezik azokat, akik ransomware-rel fertőzik meg a kórházakat. Még arra is volt példa, hogy a kórházakat csak azért fertőzték meg ransomware-vel, mert a hacker ingyenesen megadta nekik a visszafejtési kulcsot, amikor rájöttek, hogy az áldozat egy kórház.

Nem mindenkit motivál azonban az egyszerű kapzsiság. Egyes hackerek tisztán vagy elsősorban politikai okokból választják ki célpontjukat. Ezt a fajta hackert hacktivistának hívják. A hacktivista kifejezés és a kapcsolódó hacktivizmus a hackerek és aktivisták portréja, vagy hackelés és aktivizmus. A definíció némileg vitatott, de általában a hackelésre utal, hogy politikai álláspontot képviseljen. Ebbe beletartozik a hackelés, amelynek célja egy ok tudatosítása vagy egy politikai cél megzavarása. A cél általában valamilyen társadalmi változás elérése vagy egy igazságtalanság kijavítása.

Hacktivizmus

A hacktivisták általában a politikai cselekvés három fő területére összpontosítanak. Ezek a szólásszabadság, az emberi jogok vagy az információszabadság elleni tiltakozások. A hacktivisták sok más érzést is mutatnak, beleértve a terrorizmus-, kapitalizmus-, rasszizmus- és rendőrségellenes brutalitást. A hacktivizmus kulcsfontosságú meghatározó tényezője a célpont kiválasztásának módja. A cél valamilyen ok miatt van kiválasztva.

A hacktivizmus egyik leggyakoribb formája a cenzúra elleni tiltakozás. Sok ilyen tiltakozás nem foglal magában számítógépes feltörést, inkább „a rendszer feltörését”. Például egy hacktivista klónozhat egy webhelyet, amelyet egy elnyomó rezsim cenzúrázott, hogy elérhetővé tegye egy másik feloldott URL-címen. Ebben a példában egyetlen ponton sem történik feltörés; ennek ellenére a szólásszabadság tiltakozása segít a cenzúra megkerülésében. Ez tipikusan egy ütős játékot eredményez, ahol a domaineket felpörgetik, cenzúrázzák, majd újra felpörgetik egy új névvel.

A hacktivizmus másik gyakori formája a weboldalak megrongálása. Ebben a hacktivisták feltörnek egy webhelyet, de ahelyett, hogy feltörnék az adatbázist és eladnák az adatokat, lecserélik az oldal kezdőlapját és az oldalon lévő képeket, hogy elterjesszék a hacktivista üzenetét. A cél az, hogy a feltörés látható legyen, és ne legyen jelentős negatív hatással az átlagemberre az adatbázis feltörésével.

Néha a hacktivizmus magában foglalja az adatbázisok feltörését és a DDoS-támadásokat. Például az Anonymous hacktivista kollektíva a múltban összehangolt erőfeszítéseket tett a csoport által kifogásolt webhelyek eltávolítására. A célpontok közé tartozik a Szcientológia Egyház, az ISIS kommunikációs és propagandacsatornái, valamint a sötét webes gyermekpornó-oldalak. Egyes esetekben a támadások viszonylag egyszerűek, ha nagyok is, DDoS-támadások. Más támadások közé tartozik az adatbázis ellopása és az érzékeny felhasználói információk kiadása.

Népszerű elfogadás

Noha a hacktivisták hackelési akciói még mindig illegálisak, gyakran élveznek némi támogatást. Míg egyes hacktivisták szélsőséges témákban intézkednek, sokan a jól bevált aktivizmustémákon cselekszenek. Például valószínűleg nehezen találna sok olyan embert, aki aktívan tiltakozna az Anonymous művelet ellen, amely több mint 10 000 gyermekpornó-oldalt offline állapotba hozott. A terrorista csoportok és az elnyomó rezsimek elleni hacktivizmust is gyakran pozitívan értékelik, legalábbis a célcsoportokon kívülről.

Egyes esetekben ez a széles körben elterjedt elfogadottság elég erős lehet ahhoz, hogy a jogi hatóságok úgy döntsenek, hogy az elkövetett bűncselekmények ellenére nem nyomoznak bűncselekményeket. Erre azonban valóban nem lehet számítani. Sok hacktivista, aki olyan társadalmi igazságossági témákban cselekszik, mint a politikai brutalitás, közvetlenül szembetalálhatja magát a jogrendszerrel.

A szólásszabadság elleni hacktivistáknak, különösen azoknak, akik a lakhelyük szerinti ország kormányát célozzák meg, általában nehéz dolguk van a bűnüldözéssel kapcsolatban. Általában ezek a hacktivisták olyan minősített vagy más módon titkos dokumentumokhoz próbálnak hozzáférni és kiszivárogtatni, amelyekről úgy vélik, hogy közérdekűek. Az ilyen cselekményekről alkotott közvélemény drámaian eltérő lehet, és gyakran megoszlik. Azonban általában jogi ügyeket indítanak, és kemény büntetéseket szabnak ki.

Következtetés

A hacktivizmus az a cselekmény, amikor a hackelést politikai aktivizmus eszközeként használják. A hacktivisták politikai okok alapján választják ki célpontjaikat. Míg gyakran szándékukban áll fennakadást okozni, például webhelyek eltávolításával, általában az „járulékos károk” elkerülésére törekszenek azáltal, hogy nem hajtanak végre adatszivárgást. A gyakori okok közé tartoznak a társadalmi igazságosság kérdései, a szólás- és információszabadság, valamint a környezetvédelmi fellépés. Az Anonymous a legismertebb hacktivista kollektíva. A hacktivisták erőfeszítéseiket általában a közjó érdekében látják. Néha a nagyközönség egyetért, míg egyes ügyek kevesebb támogatást kapnak.